A du (disk usage = lemez használat) egy standard Unix parancs, mely megadja a fájlok (állományok, könyvtárak) által használt területet a merevlemezen. Egy szóval összegzi a lemez foglalást. Nagyon hasznos parancs ha a helyfoglalást kell nyomon követni.
parancs szintaxis:
du [opciók] [útvonal]
Ha nem adunk meg egy útvonalat az aktuális könyvtárra hivatkozik a parancs.
A rendszeres Linux felhasználók nagyon gyorsan és hatékonyan tudnak „varázsolni” a parancssorral. Ez nem valami emberfeletti képesség, hanem sok gyakorlás és némi varázsszavak ismerete teszi lehetővé. Az egyik ilyen varázsszó az alias.
Aki parancssorban dolgozik, előbb utóbb belebotlik valami szövegszerkesztőbe. A legtöbb disztribúcióban a vi az alapértelmezett eszköz a config fájlok átírásához. Ez egy elég kemény dió egy kezdő linuxosnak. A használata felér egy önkínzással, tehát hagyjuk meg ezt az örömet a tapasztalt linuxosok és a mazochistáknak :-)
Szerencsére a Debian alapú rendszereknél, alapból ott lapul a nano szövegszerkesztő is.
A dmidecode program segítségével számítógépünk hardveréről kapunk igen részletes információt. Azon kívül hogy megtekinthetjük a jelenlegi konfiguráció összetételét, megtudhatjuk a rendszer által maximálisan támogatott konfigurációt is.
Mindenkinek megvan a "tuti tippje” hogy melyek lehetnek a nyerő számok a következő lottó sorsoláson, és mindenkinek van egy biztos módszer arra hogyan választja ki azt az 5, 6, 7 számot amit megjátszik a következő húzáson. Van aki mindig ugyan azt a számokat játssza és van aki változatosan játszik, hétről hétre más számokkal. Ebben az esetben a számok választását sokféle különböző módszerre lehet bízni. Ha épp egy Linux terminál előtt vagy, előállíthatód a tippjeidet parancssorból is.
A Bash az alapértelmezett parancsértelmező a legtöbb Linux disztribúcióban. A Debian alapú disztribúciókban, tehát az Ubuntuban is ezt kapjuk alapértelmezett parancs értelmezőnek. Egy alap tulajdonsága a parancsértelmezőnek az hogy tárolja a beírt parancsokat. Ezt egy rejtett fájlba teszi, amit a felhasználó home könyvtárában találunk. A neve .bash_history. Amikor vissza lapozunk a "Fel nyíl vagy Ctrl+P" billentyűk segítségével ez a fájl sorait jelenítsük meg.
Elöfordulhat hogy tudni akarjuk egy fájl hány sorból ál, vagy hány karakterből. Sok eszköz áll rendelkezésünkre, de most a wc paranccsal fogjuk ezeket megszámolni. A rosszul hangzó nevével ellentétbe ez egy jó kis program :-).
A wc program bájtok, szavak és újsor-jelek számát számolja meg az argumentumként megadott fájlokban. Ha nem adunk meg fájlnevet, illetve a fájlnévként a `-' jelet adjuk meg, akkor a szabványos bemenet olvassa a program.
A folyamat elindítása után, félre tehetjük a folyamatot, ezért nyomjunk meg a Ctrl+Z billentyű kombinációt. Ezzel a folyamat nem áll le csak a háttérbe kerül, és onnan elő vehetjük akármikor.
A parancssor használata unalmas. De van pár dolog amivel felgyorsíthatjuk a munka menetet. Pl. ha már begépeltünk egy parancsot nem kel még egyszer begépelni, elég kikeresni az előzőleg begépelt parancsok listájából. Következzék tehát pár gyorsbillentyű kombináció ami megkönnyíti az életünket.
Ubuntut használók laptopon is. Van egy beépitett program a power-manager de sajnos a laptop fényerő beállításait nem kezeli rendesen, ezért ki is van kapcsolva. Ahhoz hogy megnézzem az akumúlátor szintjét az acpi parancsot használom.
Alapból nincs telepítve, tehát használat elött telepíteni kel: